FAREWELL Karlsruhe

Eljött ez a nap is... Ma összapakoltunk végleg Marcsival, és elindultunk. Igazából elég szomorúak voltunk ahogy haladtunk az 5-ös autópályán északnak. Életünk elmúlt 10 hónapjából több mint 6-ot itt töltöttünk, és összességében megszerettük eléggé. Az az utolsó pár hét nagyon kellemes volt. A legelső hetekre emlékeztetett, de még az akkorinál is kevesebb feladatunk volt.

Karlsruhe alapvetően egy olyan város, ahol nagyon kellemes élni. A rengetek zöld terület, a sok biciklista és a sok fiatal nagyon kellemes légkört teremt. Az egyetlen dolog ami hiányzik ebből a városból az a víz. Van néhány kisebb tó, és a város határában ott folyik a Rajna is, de összességében azért ez mégsem ugyan az.

Mindezek ellenére magyarként ott lakni hihetelen élmény volt. A teljes szabadság érzése volt, hogy ha kedvünk van, akkor beülünk az autóba, és másfél óra múlva ott vagyunk Basel-be vagy két óra múlva Zürich-be.

Még ennél is nagyobb élmény volt talán abba belegondolni, amit igazából csak most kb 1 hete éltem át, hogy felülök a bringámra, és elbringázok Franciaországba. :)

Mindent összevetve sem tanulmányilag sem szakmai gyakorlatilag nem nyertünk sokat, de egész élményt egybevéve mindenképp megérte belevágnunk.

Szomorúságunkat azzal próbáltuk eltüntetni, hogy biztos nem most voltunk itt utoljára. Akár látogatóba, akár MSc-re de valahogy még biztos visszajövünk. És ha legközelebb itt járunk, akkor a következő dolgok maradtak ki: ZKM, Schlossgartenbahn gőzmozdonya, a karlsruhe-e templomok belülről és a tervezett videóm sem készült el Karlsruhe-ról.

Van még miért visszajönni! :)

Utolsó nap Karlsruhe-ben

A Karlsruhe-ban töltött utolsó napunk tökéletesen jellemezte az egész itt töltött időnket. A nap első felében a városban voltunk, a második felében pedig kirándultunk. Az uticélunk most Heidelberg volt. A koliból kiköltözés után Marcsiék visszaszerezték a kauciót, aztán már ültünk is be a kocsiba, hogy menjünk be a városba. 

A kiköltözésről csak annyit, hogy míg a Waldhornstarsse-n listával, takarító szerekkel, és éles szemmel jött Frau Höhn a kiköltözést intézni, addig itt semmit mondó tekintettel jött a házmester, megkérdezte, hogy kitakarítottunk-e, majd becsukta a szoba ablakát és elköszönt. Nem éppen az a "még a falat is le kell festened magad" után hangulat volt. De ennek csak örültünk most.

A belvárosban kiraktam Gábort, hogy keresse meg a vásárolgató Anettet, majd Marcsival elrohantunk az AOK-be biztosításos papírt intézni, aztán pedig visszavittük a nagy halom maradék üveget.

Mikor újra egybegyűlt a csapat rögötn indultunk is az 5-ös autópályán észak felé, hogy megtegyük a kb 45 perces utat. Heidelbergben meglepően könnyen sikerült megoldanunk a mindig nehézkes parkolást, így nem sokkal az érkezésünk után már bandukoltunk is az Altebrücke-n át a belváros felé. Először a főtéren ettünk egy gyrost (aka yufka-t), majd nekivágtunk gyalog, hogy felmásszunk a várba. Az út nem volt hosszú, viszont annál meredekebb. Felérve a múzeumot kihagytuk az ára miatt, az ingyenes várkertben azonban egy jót sétáltunk. Innen utunk a Neckár túl oldalán vezetú útra vitt, ahol egy újabb hegymászás után lehetőségünk volt sétálgatni a Philosophenweg-en.

Zürich - másodszor

Karlsruhe-i tartózkodásunk utolsó hétvégéjén még egy nagy útra indultunk. Anettel, Gáborral, Patrikkal összefogva beültünk a Suzukiba, és Svájc felé vettük az irányt. Konstanz-on át mentünk, aminek az volt az érdekessége, hogy 3-szor mentünk át a határon mire odaértünk Zürich-be. Előző este elég sokat vaciláltunk, hogy elinduljunk-e, mert egész napra szörnyű időt mondtak. Indulás után teljesülni látszott a jóslat, a tankolás közben majdnem elfújt minket a szél. Szerencsére végül nem volt semmi komolyabb gond az úton, sőt mire megérkeztünk Zürich-be még az eső is elállt. Az út folyamán eléggé elfáradtunk Marcsival a vezetésben, ezért a városnézést nagyrészt két csoportra válva tettük meg. Első célunk azért még közös volt. A Google székház... :)

Elbringáztunk Franciaországig...

Felkerekedtünk Patrikkal, hogy a Marcsitól és Gábortól szerzett bringák tetején eltekerjünk a Rajnához. Elindultunk a Kaiserstrassen az útfelújításokat kerülgetve, hogy nyugat felé elérjük a város szélét. Az utunk során elmentünk egy mesterséges domb mellett, aminek a tetején szélerőművek álltak, az oldala pedig napelemekkel volt kirakva. Így megcsodáltuk, hogy a németek hogy kímélik a környezetet. (A helyzeten azért egy kicsit rontott, hogy nem messze ettől épül a szén erőmű...) A kikötőbe jutottunk, ahol a karlsruhe-i erőmű mellett eltekerve a mesterséges kikötő után eljutottunk a vízpartra. Leültünk pihenni, ahol észrevettük az előttünk sütkérező gyíkokat:

A folyó partján észak felé fordultunk, és eltekertünk egy kisebb tóhoz. Itt hihetetlen nyugodt táj terült el elénk. A tó vizét szinte alig fodrozta a kellemes szellő...

Egy szép délután Karlsruhe-ban

Hétfő délután úgy alakult, hogy Marcsiék a szokásosnál kicsit hamarabb végeztek a munkával. A gyönyörű idő örömére megint sétálni indultunk a parkba. Az épületből kifelé minden nap elmentünk egy szökőkút mellett, amivel még egyetlen vicces képet sem csináltunk. Itt volt az ideje: